A drón bemutatkozik
A térképen látható repülőgépnek van transzpondere, amely elmondja, ki ő, és merre repül. A drónoknak sokáig semmi ilyesmi nem volt. 2024 januárja óta azonban az Európai Unió előírja, hogy a C1–C3 osztályjelöléssel ellátott drón repülés közben sugározza a saját azonosítóját és pozícióját. Ennek a neve Remote ID, és az Egyesült Államokban hasonló szabályt ugyanannak az évnek a márciusa óta kérnek számon.
Nem valamilyen különleges hálózaton megy. A drón Bluetooth-t vagy Wi-Fit használ, azokat a rádiókat, amelyek mindenkinek ott vannak a zsebében, és nagyjából másodpercenként elmondja: ez a sorozatszámom, ez az üzemeltetőm regisztrációs száma, itt vagyok, ilyen magasan, ilyen gyorsan, erre tartok. És itt áll a pilóta, vagy ez az a pont, ahonnan felszálltam.
Egy telefon a kerítésnél meghallja, és egy vevő a tetőn is. Csak nem túl messziről: a Bluetooth nem tízkilométeres rádió. Aki látni szeretné a faluja fölötti drónokat, annak a közelben kell antenna.
Elküldeni viszont többféleképpen lehet. A műszaki szabvány négy utat ismer: a régebbi Bluetooth 4-et, a nagy hatótávú Bluetooth 5-öt, a Wi-Fi beacont és a Wi-Fi NAN-t. Az európai szabvány a régebbi Bluetooth-t nem fogadja el egyetlen útként, így az a vevő, amelyik csak azt hallgatja, teljesen lemaradhat egy drónról, még akkor is, ha az közvetlenül fölötte repül. Ezért a miénk mind a négyet tudja hallgatni.
Egy kis számítógép az ablaknál
A vevő egy Raspberry Pi, egy kártyapakli méretű számítógép. A Bluetooth be van építve. Európában azonban a legtöbb drón Wi-Fin vagy nagy hatótávú Bluetooth 5-ön sugároz, ezért hozzá kell tenni egy USB-s Wi-Fi-adaptert; nélküle az állomás csak Bluetooth-t hall, de azonnal indulhat, és az adapter ráér később is.
A vevő szoftverét magunk írtuk, a szabvány alapján, és egyetlen paranccsal telepíthető. Rögtön a telepítés után megmondja, mire képes valójában a hardvere: milyen Bluetooth-verziója van, bírja-e a nagy hatótávot, mely sávokon hallgat a Wi-Fi-adapter. A legtöbben ezt nem tudják a számítógépükről, és nem is kell tudniuk.
Olyan dolgokra is gondoltunk, amelyeknek semmi közük a drónokhoz. Azt az interfészt, amelyen a számítógép az internetre jut, a vevő soha nem kapcsolja át és nem hangolja át, így senki sem vágja el a saját kapcsolatát. Ha ugyanazon a gépen már fut egy másik drónprogram, a miénk nem harcol vele a rádióért, hanem mellette hallgat. A saját naplóiban pedig nincs sem sorozatszám, sem drónpozíció, csak darabszámok és időpontok.
Hogy a vevő jól hallgat-e, azt az irányítópult mutatja. A vevő állapota szavakkal mondja meg, hogy az állomás éppen hall-e drónokat, csak figyel, vagy elnémult. A csend önmagában nem hiba, a drónok nem repülnek folyton. Az irányítópult ezért a mai csendet azzal veti össze, milyen hosszúak a héten általában a szünetek a repülések között, és csak ha szokatlanul hosszú, akkor mondja, hogy az állomás elnémult. A nem csatlakozó állomás külön jelenik meg, hogy ne keveredjen össze azzal, hogy senki sem repül.
Mellette a hét számokban: repülések naponta, az órák, amikor repülnek, és hogy naponta hány üzenet érkezett melyik rádiós úton. Itt látszik, megérte-e a Wi-Fi-adapter.
Irányítópult, amelyet csak Ön lát
Amit egy állomás fog, azt a map.flights oldalán csak a tulajdonosa látja. Sem a többi felhasználó, sem a térkép látogatói. A drónokról semmi sem kerül nyilvánosságra: sem térkép, sem sorozatszám, sem pozíció. A tulajdonos mindent lát, mert a saját vevője fejtette vissza, és csak azt: ha egy másik állomás ugyanazt a drónt hallja, annak a felvétele soha nem kerül át a tulajdonos nézetébe.
Legfelül az Éppen most, egy 3D térkép azokról a drónokról, amelyeket az állomás az elmúlt két percben hallott. Mindegyik a saját magasságában lóg, vékony vonalakon a talajig, így azonnal látszik, melyik pont fölött van és milyen magasan. A pilótát körrel körülvett tűként rajzoljuk, és a pilóta és a drón között egy vonal fut a mért távolsággal. Az órákkal korábban hallott drónok pontként maradnak a térképen az utolsó helyükön, aszerint színezve, mennyi ideje volt.
Alatta a nap repülései: hány, hány különböző drón, a legmagasabb és a leghosszabb repülés, és egy idővonal, amelyen minden drónnak saját színe van. Az Egész nap lejátszása gomb a nap összes repülését egyszerre futtatja le egyetlen 3D jelenetben, tízszer, hatvanszor vagy háromszázszor gyorsabban. A repülések közötti csendet átugorja, így egy egész nap az állomás fölött néhány perc alatt lepereg, és ha két drón egyszerre repült, mindegyik a saját színében száll el.
A sorozatszámból meg tudjuk állapítani a gyártót. A modellt nem találgatjuk belőle: nincs olyan nyilvános, egyértelmű licencű táblázat, amely ezt megmondaná, így a drón mellett csak azt mutatjuk, amit önmagáról sugárzott.
Egy állomás gazdát is cserélhet. Az új tulajdonos ilyenkor csak azt látja, amit attól a pillanattól fogott, hogy az övé lett; az előző tulajdonos repülései rejtve maradnak. És nem minden felvétel valódi repülés. Azt, amelyre egyetlen valódi drón sem lenne képes, mert a magassága gyorsabban ugrál, mint ahogy bármelyik multikopter emelkedni tud, vagy tovább köröz körbe-körbe, mint ameddig egy akkumulátor bírja, az irányítópult valószínűtlennek jelöli, és nem számít bele a nap rekordjaiba. Semmit sem törlünk.
Egy repülés darabjaira szedve
Egy repülésre kattintva az saját oldalon nyílik meg: a nyomvonal 3D-ben a talajig érő függönnyel, egy lejátszó és a repülés pillanatai. Felszállás, a legmagasabb pont, a leggyorsabb szakasz, a pilótától legtávolabbi pont és a felvétel vége. Az 1–5 billentyűk egyenesen ezekhez repítik a kamerát. A megállított repülés a címében megjegyzi az időt, így egy elmentett link legközelebb pontosan azt a másodpercet nyitja meg.
A térkép alatt egy barogram látható, a terep feletti magasság az egész repülés alatt, 120 méternél szaggatott vonallal. Ez a nyitott kategória határa, amelyben a legtöbb drón repül. Csak tájékoztatásul van ott: más kategóriában vagy egy magas akadály fölött a drón feljebb is mehet, és ezt az állomás a sugárzásból nem tudhatja. Az irányítópultunkon ezért ez a vonal senkit sem vádol semmivel.
A drón több magasságot is jelent, és egyik sem az alatta lévő talaj feletti magasság. A GPS-es a Föld egy matematikai alakjától mér, a barometrikus az időjárással csúszik, az utolsót pedig a drón attól a helytől számolja, ahol felszállt. Egy domb fölött bármelyik tíz métereket tévedhet. A terep feletti magasságot ezért a táj saját domborzatmodelljéből számoljuk ki, a jelentettet pedig mellé rajzoljuk vékony vonalként. Soha nem keverjük őket.
A nyomvonal az egyes üzenetek pontjaiként is megjeleníthető, terep feletti magasság vagy sebesség szerint színezve. Ezek mutatják meg, hol maradtak ki üzenetek, hol lebegett a drón egy helyben, és hol gyorsított. A kamera pedig követheti a drónt, repülhet mögötte, vagy a pilóta szemével nézhet: onnan fölfelé, ahol állt, a drón felé.
Egy egész nap az állomása fölött néhány perc alatt lepereg: a repülések közötti csendet átugorjuk, az egyszerre repülő drónok pedig mindegyik a saját színében szállnak el.