Távirat, amelyet senki sem dob ki
A repülőtér meteorológiai állomása félóránként vagy óránként METAR-t ad ki, és az úgy olvasható, mint egy távirat: a „+TSRA” heves zivatar esővel, a „-SN BR OVC008” gyenge havazás, párásság és nyolcszáz lábon borult ég. A pilóták minden megközelítés előtt elolvassák. A legtöbb járatkövető a legutóbbit mutatja, és abban a pillanatban elfelejti, amint megérkezik a következő.
Mi megőrizzük őket. Minden jelentést minden repülőtérről, amely jelentést tesz közzé, augusztus 11. óta, és semmit sem törlünk. Október 5-ig ez 11,7 millió jelentés volt 5748 meteorológiai állomásról, és csak azon az egy napon 5589 állomás jelentett. Ehhez jönnek még az előrejelzések, több mint félmillió, 3209 repülőtérről.
Ebből épül fel a repülőtér időjárási oldala. A jelennel kezdődik: hőmérséklet, az ég egy mondatban, és hogy a pilóták éppen látva vagy műszerek szerint repülnek-e. Aztán visszatekint egy napra, egy hétre, tizennégy napra vagy egy hónapra. A hőmérséklet és a harmatpont görbeként, amely megszakad, ahol egy jelentés hiányzik, ahelyett hogy vonalat húzna át a résen. Egy szélrózsa, amely megmutatja, honnan fújt leggyakrabban a szél és milyen erősen. És egy naptár, amelynek minden cellája egy óra, a repülési körülmények szerint színezve, a tiszta időt jelző zöldtől a köd liláig, amelyben alig látni a pályát. A jelentés nélküli óra üres marad. Nem válik zölddé.
Minden nap mellett ott áll az aznapi késett indulások aránya, egy egyszerű mondattal arról, hogy az összefüggés nem ok. Néha a köd és a késések tökéletesen egybeesnek, néha a hónap legrosszabb napja tökéletesen pontos volt. Az időszak legrosszabb napjához tartozik egy gomb, amely megnyitja a térképet, és visszajátssza a forgalmat úgy, ahogy volt. Aki pedig a nyersanyagra kíváncsi, az időszak összes jelentését letöltheti táblázatként.
Felhők, amelyek tényleg ott vannak
A 3D repülőtér felett felhők úsznak, és nem akármilyenek: azok, amelyek valóban felette vannak. A jelentés megmondja, az ég mekkora részét borítja felhő és milyen magasan van a felhőalap, így az „SCT035” szórt felhőzet lesz, 3500 lábbal a repülőtér felett lévő alappal. Ahová az állomás nem lát, a repülőtér körül és magasabban, ott a GFS előrejelző modell egészíti ki, hol sűrűsödik és hol oszlik a felhőzet, és van-e mindezek felett pehelyfelhő. A jelentés szerinti tiszta eget a modell soha nem írja felül.
Minden fajtát másképp rajzolunk. A gomolyfelhőnek lapos alja van pontosan az alapnál és karfiolszerű teteje, borult égnél alacsony, szürke rétegfelhő-takaró, a középső szinten kis pamacsok és szürkés lepelek, magasan vékony pehelyfelhő-szálak. Hogy az ég mekkora része borult, az dönti el a többit: néhány magányos felhő, csoportok és sorok kék résekkel, lyukas mező, vagy összefüggő réteg. Ha a jelentés tornyosuló vagy zivatarfelhőket említ, azok magasra nőnek és sötétebbek lesznek.
A fény a repülőtér feletti valódi naptól jön. Nappal fehér tetők és árnyékos aljak, napnyugtakor narancs és rózsaszín, a magas pehelyfelhő pedig még akkor is izzik, amikor az alacsony felhők már elszürkültek, mert oda még eléri a nap. A szél sorokba rendezi a felhőket a széliránnyal, árnyékaik pedig végigfutnak a repülőtéren.
Hogy lássuk őket, kell az ég, ezért a kamera mostantól majdnem a horizontig dönthető. A legmeredekebb szögnél a kép nagyjából harmada ég, alatta pedig továbbra is ott a repülőtér. A felhők pedig soha nem takarhatják el azt, amiért jött. A gépet mindig egészben rajzoljuk, még felhő belsejében is. Ha felülről néz egy alacsony, borult rétegre, az kinyílik a nézett pont körül, így a repülőtér látható marad, miközben a réteg a távolban folytatódik. A gomolyfelhő, amely a kamera és a repülőtér közé kerülne, elolvad. A leglassabb eszközökön egyáltalán nincsenek felhők, így a jelenet sosem akad. És egy őszinte mondat, amelyet maga a jelenet is kimond: a magasság, a borítottság, a fajta és a fény egyezik a jelentéssel, az egyes felhők alakja viszont illusztráció.
Eső, hó és nedves beton
A jelenet percenként elolvassa a repülőtér jelentését, és amikor változik az idő, átúsztatja, nem ugrik. Az eső vékony, a széllel dőlő csíkokban esik, a szitálás finomabban, a hó lassan imbolygó pelyhekben, a jégeső kis, fényes szemekben. Hó alatt a fű, a táj és a tetők kifehérednek, a futópályák és az állóhelyek viszont sötétek maradnak, mert egy valódi repülőtéren valaki letakarítja őket.
A jelenet arra is emlékszik, ami már elállt. Eső után a burkolat még egy ideig sötét és fényes marad, éjjel pedig a pályafények, az előtéri árbocok és a földön álló gépek fényei hosszú tükröződésekké nyúlnak rajta. Ha nemrég havazott, és azóta nem olvadt, a táj tiszta ég alatt is fehér marad. A hótakarót és azt, hogy mennyire nedves egy pálya, nem mérjük, és a jelenet ezt egyenesen ki is mondja.
A köd a horizont felé sűrűsödik és a kamera közelében ritkul, a gépek és a pályák sűrű ködben is olvashatók maradnak. A zivatar elsötétíti a fényt és kikapcsolja a nap árnyékait, éjjel pedig alacsonyan a horizonton átvillan a felhőkön, legfeljebb másodpercenként egyszer, és soha nem az egész képernyőn végigfutó villanásként. Az akadálymentességi irányelvek hármat engednek; mi egynél maradunk. A repülőtér körül a valódi csapadékradar képe fekszik a talajon: mért kép, soha nem egy modell találgatása.
Ha a múltat játssza vissza, az időjárás is vele jön. A jelenet azt a jelentést veszi, amely abban a percben érvényes volt, beleértve a légnyomást is, amellyel a gépek magasságát korrigáljuk. Ha nem volt jelentés, semleges időjárásra vált, és ezt meg is mondja, ahelyett hogy kitalálna egyet.
Ugyanez a radar a sík térképen is ott van, bekapcsolható rétegként. Európában és az Egyesült Államokban valódi radarkép, ötpercenként frissítve. A radarok hatótávolságán túl, az óceánok felett egy előrejelző modell veszi át a helyét, halványítva és külön megnevezve, mert a radar mér, a modell számol, és a kettő soha nem olvadhat egy képpé. A radarok olyasmit is látnak, ami nem eső, rovarokat vagy turbulenciát egy tiszta estén, ezért Európa felett, ahol az ég tiszta, az ilyen magányos visszhangokat kihagyjuk.
A szélzsáktól kétezer lábig
Ugyanaz a jelentés a szelet is hordozza, és a pálya melletti szélzsák mutatja. A pilóta egy pillantással leolvassa róla az irányt és az erősséget. A valódi szélzsák öt váltakozó csíkból álló kúp, amely nagyjából három csomónként egy csíkkal telik meg, és tizenöt csomónál egyenesen kifeszül.
A miénk ugyanígy tesz. A szájától kezd megtelni, a megtelt eleje szinte vízszintesen áll, a laza maradék pedig lelóg, és pontosan ott hajlik meg, ahol a telítődés véget ér. Széllökéseknél az átlagos szél és a lökés között lüktet, változó szélben lassan leng a jelentett tartományon belül, szélcsendben ernyedten lóg, éjjel pedig ki van világítva. A szélzsákok ott állnak, ahol a térkép jegyzi őket. Ahol a térképen nincs, ott nem találunk ki egyet.
A jelentés néha egy rövid csoporttal zárul, amelyet a legtöbb olvasó átugrik: „WS R28L”, szélnyírás a 28L pályán. A szélnyírás a szél irányának vagy erősségének hirtelen változása rövid távolságon. Utazómagasságban a gép egy zökkenővel túlteszi magát rajta. Megközelítéskor viszont lassú, és csak néhány tucat méter magasan van, és ha a szembeszél másodpercek alatt hátszélbe fordul, épp ott veszít sebességet és magasságot, ahol a legkevesebb a tartaléka. A pilóták az előttük haladó személyzettől, a toronytól és néhány pálya körüli rendszerektől értesülnek róla, és amíg jelentik, az állomás a METAR végére fűzi. A TAF előrejelzés előre is bejelentheti: a „WS020/21045KT” 210°-ból fújó 45 csomós szelet jelent kétezer lábbal a talaj felett.
Minden repülőtér időjárási oldalán, a weben és az alkalmazásban is, egy kártya megmondja, melyik pályára jelentenek nyírást, mióta megszakítás nélkül, és milyen régi a legutóbbi jelentés. Egy ötvenperces figyelmeztetés más információ, mint egy, amely az imént érkezett. Az előrejelzésből minden időszakot külön sorolunk fel a magasságával és a szelével, a magasságnál pedig kifejezetten ott áll, hogy „a talaj felett”, mert a gépek magassága a térképen tengerszint feletti, és Denverben ez több mint másfél kilométer különbség. A nyírásos nap jelölést kap a naptárban. Amit a jelentés nem hordoz, az okot vagy az erősséget, azt nem találgatjuk. Ha pedig semmi sem jelenik meg, a kártya nem állítja, hogy nyugodt volt a levegő, csak azt, hogy senki sem jelentett nyírást.
Az október 5-ig tartó harminc napban 177 repülőtér jelentett szélnyírást METAR-ban. Messze Tenerife South vezetett, mögötte Tajpej, a moszkvai Domogyedovo, Lisszabon, Antananarivo és Maszkat. 333 repülőtér előrejelzésében szerepelt, és egy kivételével mind az Egyesült Államokban, Kanadában, Alaszkán vagy Hawaiin fekszik. A kakukktojás a McMurdo repülőtér az Antarktiszon.
Az időjárás-jelentés nélküli óra üres négyzet marad a naptárban. Nem válik csendben zölddé.