A magasság, amely útközben elveszett
Egy ADS-B-transzponderrel felszerelt repülőgép nagyjából másodpercenként kétszer küldi el a pozícióját, és a magasság ugyanabban az üzenetben utazik. Ha tehát 17 000 pozíción egyetlen magasság sincs, nem a gépek hallgatnak. Valahol útközben vész el.
Az út a tulajdonos otthonában álló dobozon át vezet: a vevő dekódolja a rádiójelet, és az eredményt továbbküldi nekünk. Az ő két állomásán a dekóder egy régebbi változata futott, amely ugyanazokat az értékeket más néven nevezi. A magasság végig ott volt, csak a régebbi nevén. 16:52 UTC óta mindkét nyelvjárást értjük, és egy más korból való dekóderrel futó állomáson semmit sem kell változtatni.
Két e-mail, kilenc kívánság
Másnap ugyanattól az embertől két e-mail érkezett egy kívánságlistával. Egy fotó arra a gépre kerüljön, amelyre gondolt, akkor is, ha egy másik gép lajstromjele ugyanígy kezdődik. A galéria tudjon szűrni, a követett gépek listájáról mutató link a gépre vezessen, az állomás rekordjai mondják meg, melyik gép állította fel őket, és egy járat „felszállt” és „leszállt” értesítése ne egyszerre érkezzen.
Mindegyiknek megvan az oka a valóságban. A lajstromjeleket újra kiadják, és sok ugyanúgy kezdődik, így egy űrlap, amely az első néhány karakterből tippeli meg a gépet, néha rosszul tippel. A két értesítés pedig azért érkezett egyszerre, mert az a járat ott szállt fel, ahol egyetlen állomás sem hallotta: a felszállásról csak a leszállással együtt értesültünk. Két üzenet ugyanabban a másodpercben rosszabb, mint egy igaz.
Szeptember 16-án 20:54 UTC-re mindez élesben volt: az űrlap már nem választ helyettünk, és kétértelmű lajstromjelnél mindkét lehetőséget mutatja, a galéria típus, légitársaság, hely és lajstromjel szerint szűr, az állomás rekordjai megnevezik a géptípust, az értesítő pedig csak a leszállást küldi el, ha a felszállás késve érkezne. 21:20-kor már megkapta a választ a linkekkel.
Egy térkép, amely sosem zár be
A légiforgalomnak nincs zárórája. Amikor Európában éjszaka van, Ázsiában felszállnak a gépek, így nincs olyan pillanat, amikor senkinél se lenne nyitva a térkép.
A weboldal új változata közben gyakran naponta többször is megjelenik. Félreeső helyen áll össze, ellenőrizzük, és csak utána váltunk át rá, egyszerre az egészre. Aki éppen nyitva tartja a térképet, semmit sem vesz észre: az előző változat fájljai kéznél maradnak, így egy nyitott lap az átváltás után is megtalálja a saját kódját. Ha pedig egy új változat elrontana valamit, az előző egyetlen lépéssel visszatér.
A fenti grafikonon egyetlen nap sincs nullán. A legmagasabb oszlop szeptember 27-nél áll, amikor a 3D repülőtereken valódi magasságú, tetős és ablakos épületek nőttek ki.
Ami utána maradt
A projekt augusztus 9-én indult egyetlen oldalnyi szabállyal. Az egyik ma is ott áll a Rólunk oldalon: amit nem hallunk, azt nem állítjuk. Hét héttel később 170 állomás küldött adatokat emberek otthonából, az oldal tizenhárom nyelven beszélt, az archívum pedig 7,9 milliárd repülőgép-pozíciót és 12,2 millió repülést tartalmazott, a 2026-os év nyílt adatokból importált előzményeivel együtt. A többi szám az ezt megelőző 25 részben található.
„Mindez órák kérdése volt, nem napoké.” Luboš Kovář, válaszul az állomás tulajdonosának szeptember 16-án.