Zúgás, amelyben beszélnek
Rengetegen hallgatják a légisávot. A tetőn álló, egy közeli repülőtér tornyára hangolt vevő gyakran már most is valamelyik hallgatói oldalra küldi a hangot. Ilyen állomásokat nem mi építünk. A tulajdonosaik egyszerűen felveszik a map.flights címét még egy kimenetként, ugyanúgy, ahogy az ADS-B-hálózat is felnőtt.
Ami beérkezik, az folyamatos hangfolyam, és nagy része semmi: zúgás, vagy csend, amikor a vevő zajzára lezár. Aztán valaki megnyomja az adógombot, következik néhány másodpercnyi beszéd, és visszatér a zúgás. A folyamot úgy hallgatjuk, ahogy érkezik, és ott vágjuk el, ahol a zajból előbukkan egy hang, és ott, ahol visszasüllyed bele. Egy rövid kattanás vagy egy zavarlöket nem beszéd, és nem számít.
Minden adásból önálló darab lesz, azzal az időponttal, amikor vettük. Egy állomás, amely a pardubicei tornyot hallgatja, huszonnégy óra alatt 214 ilyet vágott ki.
Számok, amelyek elolvashatók
Minden adást szöveggé alakítunk. Ezt a saját gépeinken végezzük, és sem a hangot, sem a szöveget nem küldjük el semmilyen külső szolgáltatásnak.
A rádiós angol a számok és a betűzés nyelve. A „QNH one zero one three”-ből QNH 1013 lesz, a „runway two seven”-ből 27-es pálya, a „flight level seven zero”-ból FL070, a számjegyenként bemondott frekvenciából pedig 120,155. Az „oscar kilo” és még három betű formájában lebetűzött lajstromjel egyetlen hívójellé áll össze, a „Speedbird” és egy szám pedig British Airwaysnek bizonyul, mert ismerjük a légitársaságok rádiós neveit.
Az átirat tévedhet, ezért az olvasható változat soha nem lép az eredeti helyébe. A pontos szavak, ahogy elhangzottak, egy kattintásnyira vannak.
Melyik gép beszél
A szövegben szereplő hívójel csak a munka fele. Összevetjük azokkal a gépekkel, amelyek pontosan abban a pillanatban a repülőtér környékén voltak a térképünkön. Egy kissé eltorzult légitársaság-nevet vagy lajstromjelet is felismerünk. Hogy a torony beszélt-e vagy a pilóta, azt a szavak sorrendje elárulja.
Egy gépet csak akkor emelünk ki, ha biztosak vagyunk benne, és más jelölt még csak a közelébe sem ér. Különben az adás mellett a „becslés” szó áll, vagy semmi. Magát a hangot pedig soha nem használjuk: nem a mikrofonnál ülő embert keressük, csak a gépet.
A torony és egy gép egymást gyorsan követő adásait rövid beszélgetéssé rakjuk össze, mint az üzeneteket a telefonon: az egyik oldalon a torony, a másikon a gép. Egy koppintás lejátssza az egész beszélgetést, mondatról mondatra. A légisáv zúg; a „Zajcsökkentés” kapcsoló közvetlenül a böngészőben halkítja el, a felvétel és az átirat pedig érintetlen marad.
Mit csinál a rádiója
Aki állomást ad hozzá, saját oldalt kap. Hány adást és hány perc beszédet fogott, mikor a legforgalmasabb a frekvencia, mikor szakadt meg a folyam, hány különböző gépet ismertünk fel a felvételein. A tanácsok a mért szintekből jönnek: ha a csúcsok a plafonba ütköznek, vagy túl hangos a zúgás a hívások között, az oldal megírja, mit érdemes kipróbálni. Mellé mérföldkövek az első szavaktól és az első felismert géptől egy kiesés nélküli hétig vagy egy éjszakai műszakig. És ha az állomás elhallgat, szólunk a tulajdonosának.
A légisáv hallgatása sok országban hétköznapi hobbi, máshol viszont a felvételek közzététele törvénybe ütközik. A közzétételről ezért országonként döntünk. Az állomás tulajdonosa a saját felvételeit mindig meghallgathatja, hiszen azok az ő adatai. A repülőtér profilján a beszélgetések csak ott szólnak mindenkinek, ahol a helyi szabályok megengedik, egyelőre Csehországból, néhány országból pedig egyáltalán semmit sem teszünk közzé.
Senkit sem a hangja alapján ismerünk fel. Hogy ki beszél, azt a szavak és a gépek helyzete mondja meg.